Én lányt szerettem volna világéletemben (legalábbis elsőnek) és amikor terhes lettem (nem kívánt terhesség volt) azon imádkoztam hogy legalább kislány legyen :))))
Hát, 4,5 éves már a fiam :) Mikor kiderült hogy fiú, és kb 3 hétig sírtam hogy de miért nem lány.... De mire megszületett, én már biztos voltam benne hogy nekem fiú kell :) És azóta is imádom, a legjobb pasi lesz belőle. Imádja a kisbabákat, szeret főzni, takarítani, mindenben segít :)
Másodiknak fiút szerettem volna, merthogy a Bence úgy bevállt, de a lelkem mélyén azért még mindig vágytam egy kislány után :) És a 16. héten kiderült hogy kislány, én nem tudtam elhinni :)))) Minden ultrahangon újra és újra rákérdeztem, de mindig kislány volt :)
Így most van egy fiam, aki imádja a hugát, aki egy áldott jó (de nem nyámnyila) gyerek, és van egy 1,5 éves kislányom, aki maga a tömény huncutság :) És most vagyok 14 hetes terhes a pocaklakóval, akit kislánynak érzek :) De Ha fiú annak is megvan az előnye :)))
niczix az én környezetemben is mindenkit végig szämoltam és bevält ez a naptär. Érdekes..... De joo lenne ha nälam is bevälna most 30évesen novemberben megprobälkozunk mert fiut szeretnénk!;)
Sziasztok én uj vagyok és szeretnék beilleszkedni közétek;) Tiszaviräg de jo neked,pontosan ez az älmom...fiu és kettö is! Én idén augusztusban töltöttem be a 30-at és most vettem rä magam a gyerekvällaläsra.Teljesen véletlenül csöppentem ide és megnéztem ezt a "fiut vagy länyt"listät.Nekem épp november,dec,jan-ban lenne nagyobb esélyem egy fiura:)igy hät belevägok reménykedve;)
Találtam 1 kínai fogamzásnaptárt, mely megmutatja, egy nő milyen életkorban, hónapban milyen nemű babát szül nagyobb valószínűséggel. Érdekes mindenesetre. Az én környezetemben bevált. Kíváncsi vagyok, hogy másra is igaz-e.
Igazad van Zsuzsó szerintem is abban, hogy a harmadiknál - ellentétben azzal, hogy biztos mindenki izgulna a mi esetünkben, hogy kislány legyen - én úgy érzem, hogy abszolút nem lenne fontos a neme! Fura, hogy így érzek - magamnak is az, főleg az előzetes abszolút lányos beállítottságom miatt - de tényleg így van!!
(azért én nem bírnám ki, hogy ne kérdezzem meg a nemét, de pusztán kíváncsiságból:-)
Két lányunk van, a másodikra én nagyon szerettem volna kisfiút, de mondhatom, tényleg teljesen mindegy! Ha lenne harmadik, valószínű meg se kérdezném, annyira mindegy a neme!
Volt egy ismerős hölgy aki nekem azt mondta (mellesleg nagyon egyetértek vele) : ha egy anya lányt szül, akkor boldog, ha fiút akkor büszke! Lehet benne valami:-)
Nekem 4 fiam van, szerintetek mit szeretnék? De szuperek ám a fiúk. Csak jót mondhatok róluk. Na nem mondom, hogy néha nem szeretnék egy csöndesen babázó kislányt miközben fiaim indiánüvöltéssel egymást kergetve ötvenedszer robognak át a nappalin. De akkor meg azt mondanám, hogy egy nem nyávogó kisfiút szeretnék. Úgyhogy bolodog vagyok a 4 fiacskámmal, szuper gyerekek.
Én is azon anyukák közé tartozom, akik világ életükben kislányt szerettek volna! Pontosabban én mindig azt éreztem, hogy nekem tuti lányaim lesznek, mert hogy máshogy nem is lehet!! (biztos van benne egy "kis" családi dolog is, hiszen anyukámnak egy húga volt, aztán mi is ketten voltunk lányok a nővéremmel, no meg neki is két lánya született) Szóval olyan igazi lányos család voltunk, én még kukis gyereket nem is nagyon láttam sokáig közelebbről:-)
No és terhes lettem! Az első döbbenet az volt, hogy ikreink lesznek! (jegyzem meg férjem indiántáncot járt örömében, habár ez nem tartozik szorosan a témához:-)
Nem is beszélgettünk a neműkről egyáltalán, de persze én valahogy továbbra is lányokban gondolkodtam! Aztán elmentünk egy 3D-s ultrahangra! A doki első kérdése az Apukához szólt, hogy mondjon egy nevet! Férjem rávágta, hogy Csenge! Mire a doki visszakérdez, az lánynév? Hát persze!- így az apuka. Akkor nem jó!!! - közli a doki! Egyiknek sem?? - jött részemről a "kicsit" kétségbeesett kérdés. Nem, két fia lesz, közölte a doki! Hát, hogy őszinte legyek ez a bejelentés szinte nagyobb hatással volt rám/ránk, minthogy ikreink lesznek! Sose felejtem el, ahogy férjem odajött ezek után hozzám és még ott az UH-s aszalon megsimogatta a lábam. Azt a nézést sose fogom elfelejteni! Benne volt a minden: a döbbenet, a sajnálat, a vigasztalás, de egyben az öröm, a kíváncsiság is! Hát hogy őszinte legyek, sokáig emésztettük ezt a dolgot - no meg a család is, érdekes módon, főleg az anyósom fogta fel "igazi katasztrófaként" - még jó, hogy elég hamar eljutottunk erre az UH-ra! Aztán megszülettek!!! És azóta egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy miért nem lettek lányok!! De komolyan! Imádom őket és büszke fiús anyuka lettem - no ezt is meg kellett érnem:-) És imádom látni, ahogy a férjem is büszke a fiaira!!
(zárójelben és halkan jegyzem meg azért, hogy fűzi ám a fejem becsülettel egy kislányért most meg:)
Mindíg irígyeltem azokat az osztálytársnQimet, akiket elengedtek a nagy és okos bátyussal dizsibe. El is döntöttem, hogy ha majd gyerekeim lesznek, az elsQ fiú lesz, a második meg lány. Na nem biztos, hogy ezért, de bejött. Viszont nem hajlandó egyik sem elmenni a másikkal még a jégpályára sem, nemhogy dizsibe. Bár mára azt már nem is bánom.
Ezek ég és föld. A fiam kifelé nyugodtnak tünik, de tele van feszültséggel, és megfelelni vágyással. A lányom épp ellenkezQleg. Mivel hiperaktív, ezért fizikálisan szinte leállíthatatlan, viszont belülrQl halál nyugodt, tQle még a szar is le lehet szarva. A fiam szobájában gyönyörü rend uralkodik, a lányomnál csak a zseni látja át a káoszt.
16 hónap van közöttük. Ha újra kezdeném, asszem minimum 5 évet várnék a másodikkal. :)))
Ja, és az apjukra hasonlítanak, de aki még nem látta az apjukat, az állítja, hogy rám. :) Továbbá a fiam pont olyan gethes volt 6 éves koráig, mint én, a lányom meg pont olyan stramm (egészségileg) mint az apja volt. Szóval öröm felfedezni, h ogy melyik mit örökölt és kitQl.
A fiam pont olyan komoly és konzervatív, mint az apja, a lányom pont olyan szétszort és idétlen, mint az anyja. :D
De szeretik egymást, ez akkor derül ki, mikor mondjuk egymás nélkül nyaralnak, vagy ilyesmi. Végülis az ellentétek vonzzák egymást. ;)
En viszont majdnem sirvafakadtam,mikor kiderult,hogy a fiam fiu.
Nekem hugom volt,a nagylanyom sokaig egyedul volt lany a csaladban,a kozelemben nem volt soha kisfiu.A fene tudta,hogy ennyire kedves,bujos,aranyos tud lenni egy fiu:))
Azert,mikor a kicsivel voltam terhes,egy lany es egy fiu utan,en megis titkon kislanyra vagytam,mint ahogy az apja kimondatlanul fiura.Es az enyem teljesult:))
Apa meg azota beleszerelmesedett a lanyaba,ugyhogy jol van ez igy
Én is valahogy így voltam a fiú-lány kérdéssel. A férjem a nagylány mellé (kimondatlanul ugyan) kisfiút szeretett volna, én pedig titokban, legbelül kislányra vágytam.
Az első pillanattól úgy éreztem, fiam lesz. Reménykedtem, hátha megmutatja magát UH-n a csöpp, és hátha a megérzéseim csalnak... aztán amikor a doki azt mondta, kisfiú, majdnem elbőgtem magam. Az örömtől... úgyhogy ennyit az én a titkos vágyaimról :)))
Nekem két lányom van, én titokban lányt szerettem volna a férjem meg persze fiút, és miatta én is azt szerettem volna, szóval én csak titokban magamban akartam lányt... aztán az lett az első. A másodiknél is reménykedtem, hogy hátha fiú lesz - férjem mindkét bétyjának lányai születtek, szerettem volna, ha ő is "dicsekedhet" valamivel - de aztán az is lány lett.. én amúgy örültem neki, mert két édes kislányom volt, és mind a kettő afféle zsúrgyerek lett, mindig ők voltak a mintagyerekek csak úgy maguktól... aztán most ugye van egy fiúunokánk, és én el nem cserélném hat lányra sem..:-))
(A férjemről nem is beszélve, minden telefonbeszékgetést azzal kezd a régen felhívottakkal, hogy "ja és nem is mondtam, van egy fiúunokám..." )
Én mindig két kislányt és egy kisfiút szerettem volna, nem tudom, miért, csak egyszerűen így szerettem volna. A két kislány megvan, a fiú... - őszintén megvallva, ha lesz harmadik, és ha lány lesz, az is jó lesz. Ha fiú lesz, az is jó lesz.
Csak a második gyereknél izgultam, nagyon szerettem volna, ha ugyanolyan nemű, mint az első. Míg terhes voltam vele, mindig azt mondták az ultrahangokon, hogy kislány, mikor pedig megszületett, a doki azt mondta, hogy KISFIÚ! - majd nevetett, és azt mondta, hogy csak viccelt, persze hogy kislány. - Nagyon vicces. :)))
Sziasztok!
Ez egy nagyon jo topik, elesszuk fel!! Nekem meg nincs gyerekem, de mindig is kislanyt akartam. Sokan furcsallottak/furcsaljak ezt korulottem, a legtobben ugyanis ugy gondolkodnak, "mindegy, csak egeszseges legyen". Termeszetesen nalam is az egeszseg all az elso helyen, de ha valahogy tudnam befolyasolni a szuletendo gyermekem nemet, megtennem. Nem is az a lenyeg, hogy ne fiam legyen, hanem hogy lanyom igen, tehat egy lany +egy fiuval ki tudnek bekulni, de ha csak egy gyerekem lenne, mindenkepp lanyt akarnek.
Es hogy miert? Mert szerintem egy anya-lany kapcsolat sokkal jobb es szorosabb lehet, mint egy anya-fiu kapcsolat. Egy kisfiu mar 3-4 evesen kezd eltavolodni azzal, hogy autokkal jatszik, rohangal, verekszik, stb., kamaszkorban meg mar el nem tudnam kepzelni, hogy leuljon velem lelkizni, tanacsot kerni, oszinten elmondani, mi van vele. Egy kislany pedig... amig kicsi, olyasmit jatszik, amit annak idejen en, kamaszkoraban ugyanazt eli at, mint annak idejen en... meg a hisztijeit is teljes mertekben meg tudnam erteni, mert en is sokat hisztiztem. Sokkal jobban megertenem es sokkal jobban tudnam kezelni pl. a lanyom hisztizeset, mint a fiam verekedeset, kiabalasat. Meg a fiu-hisztivel is bajban lennek, fogalmam sincs, mennyire szabad hisztisnek lenni egy fiunak. Meg hosszasan sorolhatnam az erveimet, de lenyeg az, hogy magamat sokkal alkalmasabbnak tartom arra, hogy kislanyt szuljek, mint hogy kisfiut.
Mindenkinek nagyon köszönöm a megnyilvánulást. Én is nagyon elérzékenyültem rajtuk. (Főleg, mikor a fiúk meséltek...) Néha mosolyogtam, de mindenképpen kedvet kaptam (bár az már eddig is megvolt)! Kinyomtattam az egészet és hazavittem, hogy a férjem is el tudja olvasni. Ő is mosolygott és egyetérétett férfitársaival (már ami a féltékenységet illeti). Már előre féltékeny és már most félti a még meg sem született lányát!
Ha lesznek fejlemények, tájékoztatlak Benneteket és remélem, majd végig izguljátok velem, ha eljön az idő! :-)))
Addig is várom még, hogy irjatok az élményeitekről és tapasztalataitokról! Olyan jó olvasni!!!
A topic egyre jobb!
A felvetéshez hasonló adoma: 2. fiút a szülőszobában váró asszonkához résre borul a doki és kérdi:
"mit is várunk?"
"kisfiút..." nyögés, majd a doki:
"de ez nem az!"
nyögés, asszonka:
"akkor mi...?"
Így született egy "nemvárt" nem...
Nagyon bejött és nem igaz, hogy egyféle szerszám csak...
Igaz, ami igaz, a lányos apák igen féltékenyek tudnak lenni, de mi ez ahhoz képest, amikor egy fiús mama "megvizsgálja"
a menyjelöltet?
Mi is hárman voltunk, és az én földreszállt
angyal édesanyám számára egy lány sem volt
elég szép, okos, kedves az egy szem fia
számára, míg a mi udavarlóinkkal nem volt
olyan szigorú.
/Érdekes, magamon nem vettem ezt észre,
nagyon szeretem a menyem, de - kivétel
erősíti a szabályt.
Kösz Dudusch!
>OffTopic ON
Én speciále tréfából írtam! Nálam féltékenyebb apa a világon nincs, (csak igyekszem leplezni, mert szégyellem) ember legyen a talpán aki elviszi a lányomat és én nem találok benne azonnal hétezerötszáznegyvenhárom hibát! Nem, mégis inkább nyolcezerkilencszázhatvankettőt!
>OffTopic OFF
Dudusch!
Kösz. Érdekes, a lányok nálunk is mindíg körülöttem serte-pertéltek, így aztán megtanultak focizni, aztán este meg ÉN mehettem a konyhába, mosogatni. És ez nem vicc! Most már mindegy, csak saját leendő vejeimet sajnálom. :)) Egyébként nem járnak rosszul. (Kitűnő apósuk lesz!)
Dudusch!
Receptet! Bár most már tök mindegy. :(
A kisebbik lányom is 14 éves, de a konyhában csak akkor láttam őket, ha beültünk beszélgetni. Az első konyharuha előkerülése pánikszerű menekülésre késztette mindkettőt. A szobájukról már nem is mesélek, viszont remekül lehet velük focizni :))
Gyerekek!
Nem hiszek a szememnek! Ez 1 nagyon jó topick!!!!!! Végre mindenki az igaz énjét adja. Max 1-et értés. Super jó!
Sűritve a hozzászólásom: Nekünk 3 gyerek. 18 é. fiú 10 é. fiú 8 é. lány. Nemekkel kapcsolatban úgy voltunk, mindegy egy tarkát + tartunk. A kislány nagyon tud hizelegni nekem, de az anyjának is. A fiúk is nagyon kedvessek de Ők olyan matchók. Tulajdonságok terén mind a három gyerkőc apára és anyára hasonlít. 10 éves fiam pedantomán mint én, 8 éves lányom sokat beszél, mint az anyukája! Feladatokat már nagyon kis korban kaptak, mindnyájan a CSALÁD részesei. Mindnyájan egy célért evezünk. Hant barátomhoz csatlakozva tényleg korán kell kezdeni a CSALÁDban való "munkát", nekem van szerencsém ismerni a Hant csemetét. Eltöltöttem vele 2 remek napot. Nagyon konszolidált gyerek aki tudatában van a saját kis énjével de evvel nem él vissza. Nálunk is mindenkinek + van a joga de a kötelessége is. Na valahogy így. A CSALÁD + a GYEREKEK így együtt, tök jó! Addig is a nap süssön rátok! Hali gejza ;~)
Hát nekem egy lány van - 10 éves lesz és ő a legjobb nő a világon. Persze az ujja köré csavar bármikor. Sőt, ha sétálunk az utcán és meglát egy jó csajt aszongya": Apu, nézd milyen jó segge van - de én szebb vagyok ugye?" Kell ennél több egy apai kebelnek?????
